Zöld Folyosó Közalapítvány/Természeti értékek


Zöld Folyosó Közalapítvány

Természeti értékek

A Korokna-patak a Balaton déli vízgyűjtőjének egyik jelentős vízfolyása. Újvárfalvától a nagybereki torkolatig fél évszázaddal ezelőtt még hét vízimalmot hajtott. A Korokna-völgy földrajzilag síknak mondható, ahol néhány méternyi szintkülönbség is jelentős növénytakaró-beli eltéréseket eredményezhet. Ennek oka, hogy a talaj mélyedéseiben összegyűlő (időszakos) vízállások környékén mocsári jellegű, míg a száraz, homokos domboldalakon a száraz gyepekre jellemző növényzet alakult ki. Ez a jelenség a különböző homoktalajok eltérő vízmegtartó képességéből ered. Azok a mélyedések, melyek hosszabb időn át víz alatt álltak, lassan elmocsarasodtak. Ezekből a területekből alakultak ki a kisebb éger- és fűzlápok. A vízfolyások mentén mozaikosan éger, tölgy, bükk és kőris ligetek, valamint foltokban mocsaras területek találhatók. A gazdag és nedves talajon tölgy, gyertyán facsoportok szóródnak, melyek közé egy-egy bükkfacsoport is beékelődik. A magasabban fekvő területeket tölgyerdők, a tisztásokat Fekete kökörcsin - Pulsatilla pratensis subsp. nigricanspedig legelők borítják. Ez a sokszínűség a terület lágyszárú növényvilágában is fellelhető.
 A somogyfajszi fás legelő a Balaton és a Dráva közt húzódó ökológiai hálózat egyik jelentős mozaikja. Ez a ligetes erdőkkel tarkított mészkerülő homoki gyeptársulás egyike az utolsó somogyi legelőerdőknek. A homokbuckás felszín mélyedéseiben kialakult kisebb-nagyobb mocsarak és a száraz gyepek átmenet nélküli találkozása a flóra és fauna sajátos változatosságát eredményezi. A flóraelemek közül az agárkosbor (Orchis morio L.), a mocsári kosbor (Orchis laxiflora Lam.), a vitéz kosbor (Orchis militaris L.) és a hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata (L.) Soó), valamint a buglyos szegfű (Dianthus superbus L.) több száz, a homokbuckákon a fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis subsp. nigricans) több ezres tőszámmal van jelen. A fauna értékei közül például a sisakos sáska (Acrida hungarica (Acrididae)), a cigányréce (Aythya nyroca) és a törpe vízicsibe (Porzana pusilla) előfordulása jelzi az élőhely ökológiai értékét. A terület évszázadokon át leMocsári kosbor - Orchis laxifloragelő volt, s a fás legelőkre jellemző faunaelemek közül a szalakóta (Coracias garrulus) és a vörös vércse (Falco tinnunculus) mára sajnos eltűntek az élőhelyek kedvezőtlen átalakulása miatt.
A Korokna-patak a Nagyberek egyik legfontosabb tápláló vízfolyása, amely a berek csatornáin át folyik a Balatonba. A Nagyberek belső, háborítatlan mocsárvilága igazi madár-paradicsom. A peremterületeken a múltban a pásztorkodás, a legeltetéses állattartás volt a jellemző területhasználat. A terület botanikai értékei közül említést érdemel a védett rostostövű sás (Carex approprinquata), a hússzínű ujjaskosbor (Dactyiorhiza incarnata), az elegáns kosbor (Orchis laxifora), az agárkosbor (Orchis miro), valamint a téli zsúrló (Equisteum hyemale). Ezek a degradált sztyeprét-maradványokon szórványos csoportokban fordulnak elő. Az élőhely rehabilitációja az orchideafélék állományának megóvását, megerősödését is szolgálja. A terület ökológiai értékét egy ritka, fokozottan védett faj, a patkányfejű pocok (Microtus oekonomus) előfordulása is jelzi.
»