Hortobágy Természetvédelmi Közalapítvány/Természeti értékek


Hortobágy Természetvédelmi Közalapítvány

Természeti értékek

Jelenleg a Hortobágyon öt területen, összesen mintegy 190 hektáron végzi tevékenységét, melyek részben a Közalapítvány saját tulajdonát képezik (116 hektár), részben a Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésében vannak.

Vizes élőhelyek

Az érintett területek többsége vizes élőhely, mint a Kis-Jusztus mocsár, a Karácsony-fok, és az Akadémia-tó, melyek Darvak - Grus grusközött van szikes mocsár, felhagyott rizsrendszer és libanevelő tó is. Védelmük elősegíti a Hortobágyra oly jellemző élőhely-mozaik helyreállítását. Ezeken a területeken legfontosabb feladat az élőhelyek természetes állapotának helyreállítása, illetve a Hortobágy egyik legjelentősebb természeti értéke, az ezen élőhely típusokhoz kötődő vonuló és fészkelő madárállomány számára megfelelő táplálkozó-, fészkelő-, illetve vonulóhely biztosítása. A mintaterületek közös jellemzője, hogy száraz években mesterségesen áraszthatók, míg a megfelelő ökológiai állapot fenntartását nagytestű fűevők - magyar szürke szarvasmarha, házi bivaly, Heck marha - legeltetésével biztosítjuk.

Karácsony-fok

A Hortobágy északi részén, Hortobágy-Kónya település térségében elhelyezkedő 53 hektáros Bakcsó - Nycticorax nycticoraxterület, melyből 17 hektár a Közalapítvány saját tulajdona. Egy egykori rizsrendszer helyén kialakított szikes tó / szikes mocsár / sziki rét élőhely-mozaik olyan, a Hortobágyon jellemző növényfajokkal, mint a fehér tippan (Agrostis stolonifera), a sziki káka (Schoenoplectus tabernaemontanus), vagy a réti ecsetpázsit (Alopecurum pratensis).
Létrehozása során elsődleges célunk egy, a partimadarak számára kedvező feltételeket biztosító pihenő-, táplálkozó-, fészkelőhely kialakítása volt. Jelenleg Karácsony-fok a Hortobágy egyik legváltozatosabb sekély vízű élőhelye, amely a gyakori és tömeges fajok mint a bíbic (Vanellus vanellus), nagy goda (Limosa limosa), piroslábú cankó (Tringa totanus) - mellett veszélyeztetettek - mint a daru (Grus grus), a gulipán (Recurvirostra avosetta), a gólyatöcs (Himantopus himantopus), a nagy sárszalonka (Gallinago media) - számára is ideális feltételeket nyújt. Az élőhely megfelelő ökológiai állapotának, növényborítottságának fenntartását magyar szürke szarvasmarhák és Heck-marhák legeltetése biztosítja. A területet villanypásztor veszi körül, minimálisra csökkentve ezzel az emberi beavatkozást, zavarást.

Kis-Jusztus mocsár

A Hortobágy központjában, Tiszafüred községhatárban elhelyezkedő, mintegy 140 hektár kiterjedésű szikes mocsár a Tisza ősi folyómedréből alakult ki. 1995-ben a mocsarat feltöltötték, éKanalas réce - Anas clypeatas egy 10 hektáros területen szikes tó jellegű élőhelyet alakítottak ki. A mocsár minden évben kap vízutánpótlást, ezért a teljes záródás megakadályozására a terület egy részét villanypásztorral bekerítettük, ahol mangalica sertések, magyar szürke szarvasmarhák legelése biztosítja a növényzet – elsősorban a zsióka (Bolboschoenus maritimus) és a nád (Phragmites australis) – visszaszorítását.
A mocsár récék, bíbicek (Vanellus vanellus), piroslábú cankók (Tringa totanus), godák (Limosa limosa), gulipánok (Recurvirostra avosetta) és küszvágó csérek (Sterna hirundo) kedvelt fészkelőhelye. Száraz időszakokban partimadár- és vadrécecsapatok pihennek meg itt vonulásuk során, nyár végén fiókás nyárilúd (Anser anser) családok gyülekeznek tömegesen a szikes tóban.
Jelenleg problémát okoz, hogy a mocsarat vésztározásra jelölték ki, így az biztonságosan nem legeltethető.

Akadémia-tavi vizes élőhely

A 33. számú főközlekedési út és az Akadémia-halastó között elhelyezkedő, 35 hektáros gyepterület az 1980-as években jelentős madárélőhely volt. Nagyszámú gulipán (Recurvirostra avosetta), gólyatöcs (Himantopus himantopus) és egyéb partimadarakból álló fészkelő és táplálkozó madárközösség jellemezte. Akkoriban az itt található állattartótelepen (un. Nádas-hodály) libákat tartottak, amelyek gondoskodtak a tó elszökő vizéből képződött szikestó jellegű élőhely kopáron tartásáról. A Nemzeti Park Igazgatóság védelmi intézkedései miatt a libatartás 1998-ban megszűnt. Azóta a hodályban a Hortobágyi Kht. bivalyállománya tartózkodik, ám az élőhely megfelelő legeltetése a nagy forgalmú országút közelsége miatt igen veszélyes lett volna. Az élőhely elgyékényesedett, szikestó jellegét elvesztette. A terület természetvédelmi jelentőségét növeli, hogy 2007-ben megtalálták itt a védett magas tarackbúzát (Elymus elongatus).

Száraz élőhelyek

Gyepek

A Közalapítvány Hortobágy és GyepekTiszafüred térségében 59 hektár saját gyepterülettel rendelkezik, melyek fontos táplálkozó-, illetve fészkelőhelyet biztosítanak olyan fajok számára, mint a barna rétihéja (Circus aeroginosus), a közeli kékvércse-telep (Falco vespertinus) lakói, a búbosbanka (Upupa epops), a szalakóta (Coracias garrulus), a kis őrgébics (Lanius minor), vagy a sordély (Miliaria calandra). Ezek az élőhelyek a hortobágyi szikespusztai-gyepek jellegzetes képviselői, olyan növényfajokkal, mint a sziki őszirózsa (Aster tripolium ssp. Pannonicum), a magyar sóvirág (Limonium gmelini), vagy a sziki üröm (Artemisia maritima), így fenntartásuk fontos természetvédelmi feladat. Ezt, a térség gazdálkodóinak bevonásával, részben kaszálással, részben legeltetéssel tudjuk megoldani.

Szántók

A Szásztelek térségében lévő mintegy 40 hektár kiterjedésű szántóterület a Közalapítvány saját tulajdonát képezi. A Hortobágyi Nemzeti Park egyik legnagyobb, összefüggő, extenzíven legeltetett gyepterületével (Pentezug) szomszédos szántó évek óta ismert fészkelőhelye a „puszta madarának”, a hazánkban fokozottan védett túzoknak (Otis tarda).
  Kora tavasszal a puszta rovarvilága és kisemlős faunája mégTúzok - Otis tarda jelentéktelen, a sarjadó gyep friss hajtásai pedig nem adnak megfelelő táplálékot a túzokok eredményes szaporodási ciklusához elengedhetetlen kondíció megszerzéséhez. Mivel a túzokcsibék tavasztól őszig rendkívül változatos étrendet igényelnek, a tyúkok gyakran a szántóterületeket – gabonafélék, lucerna, repce, napraforgó - választják fészkelőhelyként. A fészekaljakat, a tyúkokat és a röpképtelen csibéket folyamatosan veszélyeztetik a mezőgazdasági tevékenység különböző munkafolyamatai. Legfontosabb feladatunk tehát, hogy mindazokat a fészkeket, melyek mezőgazdasági területeken vannak, megóvjuk a pusztulástól és biztosítsuk, hogy a csibék röpképességüket elérve elhagyhassák a költőhelyet.
Ezért itt elsődleges célunk megfelelő növénykultúrák kialakításával fészkelő és táplálkozó területet, valamint háborítatlanságot biztosítani e faj számára.

»