Tiszatáj Közalapítvány/Természeti értékek


Tiszatáj Közalapítvány

Természeti értékek

A program keretén belül történt földvásárlásokat a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzetbe összpontosítottuk. A terület egy - a Tisza, a Takta, a Sajó és a Tiszalúci-Holt-Tisza által közrefogott - öblözetben helyezkedik el. Légifotók tanulmányozása során nagyon jól látszik, hogy a tájvédelmi körzet kb. 2000 hektáros mocsárrendszere a Tisza és mellékfolyói által a földtörténet holocén időszakában kialakított majd elhagyott folyómedrekben alakult ki.

A mocsarak rendszeres vízutánpótlása a 19. század közepén végrehajtott folyószabályozás következtében szűnt meg. Ezen munkálatok befejeztével ugyanis a Tisza régi és az új gátja összezárt, kialakult a helyiek által „Karikatöltésnek” nevezett védmű, amely teljesen elzárta a területet a folyókból történő vízutánpótlástól.

A növényzet mai képére a területen évezredekig kanyargó folyók hatása, majd a középkortól kezdődő erdőirtások és legeltető-kaszáló állattartó tevékenység, valamint a 19-20. századi vízrendezési munkálatok hatottak. A legjellemzőbb élőhelyek a régi folyómeder-maradványokban kialakult, a mocsarak vizeit borító hínártársulások, a vízparti nádasok, illetve az ezeket övező fűzlápok, fűzcserjések.

A löszpusztagyepek csak szórványosan fordulnak elő, az övzátonyok tetején. A puhafaligetek egyes mocsarak szegélyében, illetve a folyók hullámterében Tündérrózsa - Nymphaea albamaradtak meg. A magasártéri keményfaligetek a legjobban átalakított élőhelyek, helyükön ma jobbára szántók és idegen fajokból álló faültetvények találhatók. A kubikgödrök partjain, a múlt század második felében épített gátak előterében az eredeti galériaerdőkhöz hasonló állományú telepített tölgyesek találhatók.

A tájvédelmi körzetben számos jellegzetes, védendő növényfajnak van jelentős állománya, így például a sulyomnak (Trapa natans), a rucaürömnek (Salvinia natans), a debreceni tormának (Armoracia macrocarpa), a nyári tőzikének (Leucojum aestivum), a nádi boglárkának (Ranunculus lingua) és a tiszaparti margitvirágnak (Chrysanthemum serotinum). A holtágak, morotvák (pl. Kerek-tó, Görbe-tó, Hímes-tó, Emberes) hínárnövényei közül megemlítendő a tündérfátyol (Nymphoides peltata), a fehér tündérrózsa (Nymphaeae alba), a kolokán Fátyolos nőszirom - Iris spuria(Stratiotes aloides) és a közönséges rence (Utricularia vulgaris). A holtágak úszólápjai és azok füzes szegélye rejtegeti a védett gyilkos csomorikát (Cicuta virosa), tőzegpáfrányt (Thelypteris palustris), szálkás pajzsikát (Dryopteris carthusiana) és villás sást (Carex pseudocyperus). A szerencsés vízrajzi helyzet miatt a terület bővelkedik ártéri mocsár- és kaszálórétekben, melyek flórája a rendszeres kaszálás miatt igen gazdag. Itt él a kétsoros sás (Carex disticha), a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe), az elegáns kosbor (Orchis laxiflora ssp. elegans), a gyíkhagyma (Allium angulosum), az őszi kikerics (Colchicum autumnale), a mocsári aggófű (Senecio paludosus), a csikorgófű (Gratiola officinalis) és a mocsári lednek (Lathyrus palustris).

Az állatvilág képviselői közül az alsóbbrendűek csoportja még igen kevéssé feltárt, azonban már az előzetes vizsgálatok is arra utalnak, hogy például a puhatestűek esetében jelentős értékekkel bír a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet területe.

Az ízeltlábúak közül a kérészek rendjébe tartozó tiszavirág (Palingenia longicauda) a június második felében százezres nagyságrendben lepi el a Tisza vizét. A védett bogárfajok közé tartozik aranypettyes bábrabló (Calosoma auropunctatum), az érdes futrinka (Carabus scabriusculus) és a mezei futrinka (Carabus granulatus). Nyári estéken találkozhat az ember a hatalmas zúgással repülő óriás csíkbogár (Dytiscus latissimus) példányaival. Az öreg kubikerdők, keményfaligetek védett bogárlakói a szarvasbogarak (Lucanus cervus), az orrszarvúbogarak (Oryctes nasicornis) és a nagy hőscincérek (Cerambix cerdo).

Ártétri kaszálórét

A nappali lepkék közül jelentős számban fordul elő a puhafaligetekben és a bokorfüzesekben a kis színjátszólepke (Apatura ilia), a keményfaligetekben a díszes tarkalepke (Euphydryas maturna). A mocsári kutyatejjel (Euphorbia palustris) tarkított mocsarakban él a rendkívül ritka mocsári szitkár (Chamaesphecia palustris).

A Tájvédelmi Körzet vizeiben előfordul a védett réti (Misgurnus fossilis) és vágó csík (Cobitis taenia), a lápi póc (Umbra krameri), újra Nagykócsag család - Egretta albabetelepedett az őshonos compó (Tinca tinca), a bodorka (Rutilus rutilus) és a vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophtalmus).

A vizes, nedves élőhelyeken a tarajos (Triturus cristatus) és a pettyes gőte (Triturus vulgaris) egyaránt előfordul. A mocsarak jelentős szaporodóhelyei a békáknak és a mocsári teknősnek (Emys orbicularis).

A tájvédelmi körzet védetté nyilvánítását leginkább madárvilága miatt kezdeményezték, mivel akkoriban itt volt az ország egyik legnagyobb gémtelepe. Az 1990-es évek közepétől azonban a mocsarak rendszeres kiszáradása miatt a vizekhez kötődő madarak faj- és egyedszáma erősen lecsökkent. A kedvezőtlen folyamatot a 2003-ban kezdődött élőhely-rehabilitációs munkálatok állították meg.

Napjainkban ismét nagy számban költenek a nagy kócsagok (Egretta alba) és a vörös gémek (Egretta purpurea), visszatértek a kis kócsagok (Egretta garzetta), a selyemgémek (Ardeola ralloides) és a bakcsók (Nycticorax nycticorax).

A ragadozó madarak közül a területen Réti sasok - Haliaeetus albicillaleggyakrabban a barna rétihéja (Circus aeruginosus) figyelhető meg, a legértékesebb fészkelő a kerecsensólyom (Falco cherrug). A kaszálóréteken a tájrehabilitáció következtében újra megjelent a haris (Crex crex). A kerecsensólyom és parlagi sas (Aquila heliaca) kedvenc táplálékául szolgáló ürge (Spermophilus citellus) a rövidfüvű legelőkön fordul elő.

A csatornák vizében a legnagyobb szárazság idején is meg-megjelentek a vidra (Lutra lutra) egyedei.

A terület tájképi értékeit képviselik a szívet gyönyörködtető botolófüzekkel tarkított ártéri kaszálórétek. A tájba simuló mocsarak leginkább csak légi járműről csodálhatók, ellentétben a kubikerdőkkel, amelyek a töltés magasából szemlélve megkapó látványt nyújtanak.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság 1997-ben megvásárolta a kesznyéteni Szamárháti-tanyát, ahol a közalapítvány – bérlőként - egy őshonos állatokból álló állatállományt (magyar szürke szarvasmarha, rackajuh, házi bivaly, mangalica sertés) kezdett el tartani. A program támogatásával 2007. végére a Tiszatáj Közalapítvány az állattartó telepet megvette az Igazgatóságtól, és elkezdte a teljes felújítás előkészítését, terveztetését. A cél az, hogy a program keretében és már korábban a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzetben megvásárolt közel 1100 hektárnyi terület természetvédelmi kezelését erre a bázisra alapozzuk.

A védendő értékek itt az ártéri gyepek, mocsárrétek és mocsarak, valamint a folyó menti ligeterdők.

Mangalica sertés

»